PGT-A – aneuploidiák preimplantációs genetikai vizsgálata

Egy genetikailag egészséges ember minden sejtjében 46 kromoszóma van. 22 pár ún. autoszóma, számozásuk 1-től 22-ig, és egy pár ún. gonoszóma – nőkben két X, férfiakban pedig egy X gonoszóma és egy Y gonoszóma található. A normál genetikai jelölés ezért a nőknél a 46XX kariotípus, a férfiaknál a 46XY kariotípus.

Ha van további kromoszóma, vagy hiányzik valamelyik, azt hívjuk aneuploidiának. Vannak olyan aneuploidiák, amelyekben az embrió a szülés időpontjáig fejlődhet (Edwards-szindróma – három 18 kromoszóma vagy Patau-szindróma – három 13 kromoszóma), de a genetikai károsodás olyan súlyos, hogy a legtöbb ilyen gyermek röviddel a születés után meghal. Aztán ott vannak az aneuploidiák, amelyekkel az ember sokáig élhet. Ilyen például a Down-szindróma (egy 21-es kromoszómapár helyett egy ilyen személynek minden sejtben három kromoszómája van: 21-47XX +21 vagy 47XY + 21), Turner-szindróma (olyan nők, akiknek csak egy X-kromoszómája van két X kromoszóma helyett – 45X0), vagy Klinefelter-szindróma (plusz egy gonoszóma X férfiaknál – 47XXY).

Általában az aneuploidiák nagyon gyakoriak az embriókban. A legtöbb ilyen aneuploid embrió azonban nem tud elhelyezkedni a méhben, és ezért az ilyen terhességek korai vetéléssel végződnek. Az aneuploidiák felelősek a korai vetélések több mint 50%-áért még a spontán terhesség után is. Ebben az esetben a genetikai vizsgálatok során leggyakoribb a 16., 22., X, Y, 21. és 15. kromoszómák rendellenes száma. Az in vitro megtermékenyítés során a genetikailag hibás embriók aránya az aneuploidiák szempontjából növekszik a nő életkorával. Leggyakrabban ez a 22-es, 16-os, 21-es, 14-es, 15-ös, 19-es, X és Y kromoszómák számának zavarát jelenti. A statisztikák szerint a hibás genetikai összetételt több mint 90%-ában az embrió a petesejtből örökli. Ezeknek a rendellenességeknek csak nagyon kis százaléka származik spermából. Minél idősebb egy nő, annál nagyobb arányban peteért petesejt nem megfelelő számú kromoszómával rendelkezik. 40 körül ez az összes petesejt több mint 90%-a.

Azt, hogy az embrióban megfelelő számú kromoszóma van-e, csak genetikai vizsgálattal lehet megállapítani. A nem megfelelő számú kromoszómával rendelkező embrió is rendesen fejlődhet, és az embriológusnak nincs lehetősége genetikai vizsgálat nélkül megkülönböztetni az ilyen embriót a genetikailag egészséges embriótól.

Számos páciens csoport létezik, akiknek ajánlatos az embrió aneuploidiájának diagnosztikája:

1. Ismétlődő spontán vetélésben szenvedő páciensek, a vetélés egyéb okainak kizárása után. Ezeknél a pácienseknél úgy vélik, hogy az embrió helytelen genetikai összetétele okozza a vetélést. Az embrió kivizsgálása és a genetikailag egészséges embrió méhbe átvitele így jelentősen csökkenti a további vetélés kockázatát.
2. Az embriótranszfer után ismételt embriófészkelési kudarcban szenvedő páciensek. A legtöbb ilyen ún. beültetési kudarcot az embrió nem megfelelő genetikai felépítése okozza. Minden egyes új sikertelen embrió átültetéssel nő a stressz és a sikertelen kezelés miatti csalódottság. Pont az ilyen esetben a preimplantációs diagnosztika megakadályozhatja a genetikailag egészségtelen embrió szükségtelen átültetését a méhbe.
3. Idősebb páciensek, akiknél statisztikailag magas az embrió aneuploidia kockázata. A különböző szerzők szerint az ilyen vizsgálatok korhatára eltérő. Egyes központok az embriók genetikai vizsgálatát már 38 éves kor után javasolják, míg mások a 40 éves kort tekintik korhatárnak. A genetikai diagnosztikával még ebben az esetben is megelőzhető a szükségtelen embriótranszfer, amely semmi esetre sem vezethet egészséges gyermek születéséhez.
4. A magzat genetikai anomáliája miatti spontán vetélést elszenvedő páciensek, amelyek meg akarják akadályozni a helyzet megismétlődését a jövőben.
5. A páciens párok azon csoportjai, akiknél nagyobb az embrió genetikai anomáliáinak kockázata az általános populációhoz képest (súlyos spermiogram rendellenességek, IVF-ciklusok sebészeti spermiumgyűjtéssel a heréből, onkológiai megbetegedések kemoterápiás vagy radioterápiás kezelése után).