Blog

Állhatnak-e az endokrin károsító anyagok a meddőség hátterében?

A termékenység fokozatos csökkenése már évtizedek óta megfigyelhető, és ez nem csupán a fejlett országokra jellemző. Bár ezeken a területeken a kulturális változások, mint például a szülői szerep késleltetése vagy az egészségtelen életmód is szerepet játszanak. Tény, hogy világszerte a termékenység csökkenését tapasztaljuk. A környezetszennyezést okozó vegyi anyagok már kezdetektől fogva gyanúsak voltak, viszont kialakultak már konkrét „gyanusítottak“, amelyeket együttesen endokrin károsító anyagoknak nevezünk.

Vajon mi is rejtőzik az „endokrin károsító anyag“ megnevezés mögött? Elsősorban tisztázni kell, mi is az az endokrin rendszer, és mi a feladata az emberi reprodukcióban. Az endokrin rendszer egy bonyolult, hormonokból álló hálózat, amely számos fontos funkciót szabályoz a testben, mint például a szaporodósejtek képződéset, a menstruációs ciklus szabályozását, a petesejtek felszabadulását, és szerepet játszik a fejlődésben, valamint a magzat megtartásában is.

Az endokrin károsító anyagok olyan vegyszerek, amelyek különböző módon zavarják meg a hormonrendszer működését. Néhányuk szerkezete hasonlít a hormonokéhoz, így képesek kapcsolódni a specifikus receptorokhoz, amelyek hamis hormonális válaszokat válthatnak ki, vagy akár blokkolhatják azok működését. Más károsító anyagok a hormonok termelésére vagy lebontására hatnak, így azok abnormális szintjeihez vezetnek, és felborítják a hormonális egyensúlyt. Frissebb kutatások szerint ezek az anyagok jelentős hatással vannak a termékenységre, valamint az IVF kezelések eredményességére.

Melyek ezek a konkrét anyagok, és hogyan hatnak a termékenységre?

A leggyakoribb endokrin károsító anyagok közé az alábbiak tartoznak:

Bisfenol A (BPA) – A BPA-t eredetileg a 19. század végén fejlesztették ki, mint szintetikus ösztrogént, amelyet a hormonhiány és az ezzel kapcsolatos állapotok kezelésére szántak. Később a gyógyszeriparban hatékonyabb anyagokkal helyettesítették, de az iparban továbbra is nagy szerepe maradt. A BPA hozzájárul ahhoz, hogy a műanyagok nagyobb szilárdsággal rendelkezzenek, valamint jobban ellenálljanak a mechanikai ütődéseknek és a vegyi anyagok hatásának. Emiatt széles körben alkalmazzák őket, például tisztítószerek és élelmiszerek csomagolásán, sőt olyan termékekben is megtalálható, mint a hőnyomtató papírok, amelyeket például a számlák nyomtatásához használnak.

Mivel a BPA szintetikus ösztrogénként működik, képes kötődni az ösztrogén receptorokhoz, ami befolyásolhatja a férfiak spermájának minőségét és mennyiségét, valamint nőknél hormonális egyensúlyzavart okozhat. Egy 2020-as kutatás azt sugallja, hogy még alacsonyabb BPA-szint is jelentős hatással lehet a hormonális egyensúlyra és a termékenységre. Egy 2023-as tanulmány pedig összefüggést talált a magas BPA-szint és a petesejtek, illetve az embriók alacsonyabb minősége között, ami csökkenti a teherbeesés esélyeit. Mivel a BPA képes átjutni a placentán, befolyásolhatja a magzat fejlődését, és aggályok merültek fel azzal kapcsolatban is, hogy növelheti a koraszülés és az alacsony születési súly kockázatát.

Az Európai Únióban a BPA használatát az élelmiszer-csomagolásokban szigorúan szabályozzák, de nem teljesen tiltották be. 2011 óta tilos a BPA használata a gyermekek számára készült cumisüvegekben, és 2018-tól minden egyéb, 3 év alatti gyermekeknek szánt csomagolásban és termékben is. A hagyományos csomagolások esetében az EU szigorú határértékeket állapított meg, amelyek a legújabb kutatási eredmények fényében a közeljövőben valószínűleg csökkenni fognak.

Ftalátok

A ftalátok elsősorban a műanyagok lágyítására, hajlékonyságára, azok növelésére és átláthatóságuk javítására használatosak, de előfordulnak a kozmetikai termékekben is, például körömlakkban, parfümökben vagy hajspray-ekben, ahol javítják a termékek konzisztenciáját és tartósságát.

A ftalátok negatív hatása a reprodukciós egészségre leginkább abban rejlik, hogy képesek csökkenteni az androgének, például a tesztoszteron szintjét, ami a spermiumok termelésének és minőségének csökkenéséhez vezet. A kutatások arra utalnak, hogy egyes ftalátok képesek utánozni vagy blokkolni az ösztrogének hatását, így befolyásolhatják a menstruációs ciklust, az ovulációt és a nők termékenységét, beleértve a petefészek tartalékának csökkenését, a teherbeesés képességének csökkenését, illetve a vetélés kockázatának növekedését. A ftalátok emellett oxidatív stresszt okozhatnak, és károsíthatják a spermiumok és petesejtek DNS-ét. 

A ftalátok és a BPA nem alkotják a műanyagok szilárd, kémiailag kötött részeit, így idővel kioldódhatnak, elpárologhatnak vagy feloldódhatnak a környezetben. A ftalátok viszonylag gyorsan szabadulnak fel, különösen ha hőmérsékletnek, UV-sugárzásnak vagy egyes vegyi anyagoknak vannak kitéve. Ezzel szemben a BPA lassabban oldódik ki a műanyagokból, különösen magas hőmérséklet hatására, vagy ha az anyagot mechanikai kopás éri.

Dioxinok

A dioxinok olyan kémiai anyagcsoport, amely az égetési és ipari folyamatok során keletkezik, például herbicidok előállítása közben. Egyes dioxinok képesek befolyásolni az ösztrogén és a progeszteron szintjét, míg másokat karcinogénként ismernek el. A dioxinok híresek arról, hogy képesek felhalmozódni az élőlények zsírszöveteiben, így gyakran az állati eredetű élelmiszerek fogyasztásával jutnak el az emberi szervezetbe.

Egyéb „gyanúsítottak“

A magas kockázattal rendelkező endokrin károsító anyagok közé tartoznak különböző herbicidek és fungicidek, tehát olyan anyagok, amelyek a növények és penészek elpusztítására szolgálnak. Ilyen például a leggyakrabban használt glifozát herbicid, amelyről állatkísérletek mutatják, hogy csökkentheti a tesztoszteronszintet és zavarhatja a mensutrációs ciklust. A terhesség alatti expozíciót is összefüggésbe hozták a csökkent születési súllyal és a magzati fejlődési rendellenességekkel. Egy másik, széles körben használatos herbicid, az Atrazin növelheti az ösztrogén aktivitását, ami például a szabad természetben a hím kétéltűek feminizálódását okozta békáknál és egyéb fajoknál. Az embereknél az Atrazint a spermiumok minőségének csökkenésével és a reprodukciós problémák fokozott kockázatával hozták összefüggésbe. Éppen ezért az Atrazin használatát az EU-ban már betiltották, míg a glifozát esetében még folyik a tilalomról szóló vita. 

Hasonló a helyzet egy másik anyagcsoportnál is, a PFAS-nél. Ez egy kémiai vegyületcsoport, amelyet különböző ipari és fogyasztói termékekben használnak, például teflon serpenyőkben vagy vízálló ruházatokban. Néhány, egészségre káros hatásokat mutató PFAS vegyület (például PFOA, PFOS) használatát betiltották, vagy jelentősen korlátozták. Azonban a helyettesítő anyagok biztonsága gyakran kérdéses, és még nem eléggé kutatott.

Az utolsó, gyakran emlegetett csoport a parabének. Ezek olyan szintetikus tartósítószerek, amelyek megakadályozzák a baktériumok és a penészek növekedését az élelmiszerekben és kozmetikumokban. A parabének szerkezete hasonló a biszfenolhoz, és képes utánozni az ösztrogént – ezért folynak viták a hormonális redszerre gyakorolt hatásukról, és aggodalmak merülnek fel, hogy a parabéneknek való hosszú távú kitettség hormonális zavarokkal és akár emlőrák kockázatának növekedésével is összefüggésbe hazható. A kutatások azt is sugallják, hogy a termékenységi problémák mellett előfordulhat, hogy a parabének összefüggésbe hozhatók a koraszülés fokozott kockázataival is. Az EU-ban elsősorban a kozmetikumokban használják őket, de a felhasználható mennyiségeket korlátozzák.

Hogyan kerüljük el az endokrin károsító anyagokat?

Mivel a parabénerek és más endokrin károsító anyagok szinte mindenütt megtalálhatóak körülöttünk – a mindennapi használati tárgyakban, élelmiszerekben és kozmetikumokban – teljes mértékben elkerülni őket rendkívül nehéz. Azonban még midnig van néhány tudatos döntés, amely segíthet jelentősen csökkenteni az általuk okozott kitettségeket.

1. A műanyag használatának csökkentése – Kerülje el különösen az étel melegítését műanyag edényekben, mivel a melegítés hatására olyan vegyi anyagok, mint a BPA, kerülhetnek ki a műanyagból. Az ételek tárolásához és melegítéséhez inkább üveget, rozsdamentes acélt vagy kerámiát használjon. 
2. Figyelmesebben válassza meg a kozmetikumokat és tisztítószereket – Keressen olyan termékeket,amelyek „ftalát-mentes“ (phtalate-free) és „parabén-mentes“ (paraben-free) felirattal vannak ellátva, vagy válasszon természetes alternatívákat.
3. Részesítse előnyben az organikus élelmiszereket, mivel a peszticidek gyakran tartalmaznak endokrin károsító anyagokat.
4. Ha van kertje, kerülje a vegyi peszticidek és herbicidek használatát, és válassza az organikus alternatívákat.
5. Érdemes ellkerülni a konzervált ételeket és italokat fémdobozban, mivel a legtöbb fémdoboz belső felületén vékony műanyagréteg található, amely BPA-t tartalmaz, hogy megvédje a fémet a korróziótól és megakadályozza a fém részecskék kontaminációját.

Ideális, ha ezeket az intézkedéseket hosszú távon tartják be, nem csupán akkor, amikor próbálnak teherbe esni. Ha azonban egy év próbálkozás után sem sikerül pozitív terhességi tesztet elérni, ne várjanak tovább, és látogassanak el valamelyik központunkba. Az endokrin károsító anyagok csak az egyike a sok tényező közül, amelyek befolyásolhatják a termékenységet, és a valódi ok megismeréséhez, valamint ezek kezeléséhez elengedhetetlen a diagnosztika. A GYNCARE a termékenység szakértője, ezért ne habozzanak jelentkezni egy konzultációra. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy minél hamarabb örömüket leljék a megálmodott babában.